A címválasztás nem véletlen, még csak nem is egy rejtélyes szójáték. A divat, mint olyan nem létezik különállóan, nem lehet elszeparáltan kezelni. A divat, sőt, a Divat maga egy gyűjtőfogalom, de nem azon a hétköznapi, szürke módon, ahogy sok más gyűtjőfogalmat emlegetünk.
Ha kimondjuk a szót, mindenki fejében más szavak keverednek, arcok, ruhák és megannyi színes kavalkád. Nem reagálunk egyformán, nem is lehet. A Divat annyiféle, ahány személyiség létezik ezen a bolygón. A legszebb ez a Divatban: nem húzhatsz rá egységes sémát, noha sokan megpróbálták s próbálják még most is.
Hogy mi is a Divat számomra?
Utazás.
Kedvenc dokumentumfilm rendezőm, Michael Moore ránézésre nem sokat konyíthat a divathoz, mégis vele vonok párhuzamot. Az ok egészen egyszerű: Moore a valóságot szemlélteti, avagy legalábbis megpróbálja a maga leplezetlen valójában.
A divat sem más számomra: kézzel fogható valóság, nem kevés fantáziával megfűszerezve.
A képzelet birodalma egyébként is fontos, és valójában kötelezővé tenném minden ember számára a napi fél óra álmodozást. Aki kevésbé elrugaszkodott a valóságtól, azt bevetném egy ruhákkal és kiegészítőkkel teli gödörbe, ahonnan csak három komplett reggeli-délutáni-esti öltözéktervvel mászhatna ki. Vajon mosoly lenne az ajkán? Elsőre talán nem… de aztán lassan a bőre alá férkőzne az érzés: ’Szép volt az a kitűző… és az a táska… mi lenne, ha…’ – és elkezdődne. Elkezdődne az ábránd születése, mely materiális valójában nagyon is elérhető aztán, ha kikristályosodik a vágy: a birtokomban akarom tudni azokat a dolgokat, melyek kellemes perceket, órákat szereztek, amíg az álom birodalmában időztem.
Természetesen nem kell, hogy átessünk a ló másik kis oldalára, és teljes addikciót alakítsunk ki magunkban a divat iránt, de azt hiszem, ezt lehet kontrollálni. Mert a divat megengedi, hogy cibáljuk és ide-oda hordozzuk magunkban, szűk fiókok mélyére szorítsuk, vagy épp tágas gardrób-szekrényekbe költöztessük, fényűzően… a Divat szereti ezt is, azt is. A mélyen tisztelt és szeretett túrkálók előtt sem csapja be gőgösen az ajtót, mintha felsőbbrendű lenne. Nem.
A Divat mindenkit kedvesen fogad és hűséges marad. Érdemes tehát barátságot kötni vele! Ne úgy nézzen rá senki, mint esküdt ellenségére, ha éppen nem a méregdrága darabokra jut pénze.
Ellenkezőleg.
A Divat megmutatja fenséges arcát, de aztán kiszabadul és az utca emberére mosolyog. Egy kirakat itt, egy ott… az egyikben egy kissé kopott kabát integet, a másikban egy luxus bőrcipő feszít… de miért lenne rosszabb az a kopott kabát?
Nem rosszabb. Aki bátran viseli, élettel tölti meg. Na persze, semmi kifogásom a luxus bőrcipő ellen sem, vele is jó ismerettséget ápolok, ám nem kategorizálom őket a szobám mélyén, megszállottan, márkafüggően…
Az a szép, ha keverednek a dolgok, illatok, színek, anyagok… ahol igazán elszabadulhat a fantázia és kitör a hétköznapok elvárt megszokásából, a ráhúzott egyformaság csapdájából. A divat tehát utazás és örök lehetőség, mellyel élni szabad és élni kell, az Arany Középút szellemében. A divat ugyanis keményen visszavághat, ha hagyjuk magunkat és elragad. Aki bedől a címlapok tökéletességeinek és a csillogó kirakatok világának, azt könnyen bedarálhatja és kiköpheti a divat. Ám én tudatosan a jó és szép oldalával foglalkozom, mert sokkal felszabadítóbb korlátok nélkük, fantáziával közeledni a divathoz, mint félelemmel és frusztrációval, amit az esetleg pénzhiány okozhat.
A végére ki mással jöhetnék, mint Oscar Wild-dal, aki mindig, mindenről megmondta a nekivalót:
„A divat a csúnyaság egy olyan formája, ami annyira elviselhetetlen, hogy fél évente cserélni kell.”
Ennek szellemében kívánok mindenkinek Örök Divatot!
